Tisztelt R�sztvev�k!

R�gt�n az elej�n egy vallom�ssal tartozom �n�knek: �n egy megr�gz�tt, mondhatn�m id�lt olvas� vagyok.

Sz�leimnek h�la, abba a szerencs�be volt r�szem, hogy ami�ta eszemet tudom, k�nyvek vesznek k�r�l. A k�nyvespolc ugyanolyan fontos b�tordarab volt n�lunk, mint a konyhaasztal. Abban a boldog  korban sz�lettem, amikor Magyarorsz�gon m�g nem volt TV �s �desany�m mes�lt nek�nk minden este. Mire iskol�ba mentem, m�r foly�konyan �s �lvezettel olvastam, beiratkoztam a gyerekk�nyvt�rba –  �s rettent�en untam az olvas�s-�r�kat… 

El�sz�r �v�n� lettem, majd 1987-t�l 1999-ig a Baranya Megyei K�nyvt�rban dolgoztam, k�nyvt�ros v�gzetts�get is  szereztem. Jelenleg a  Megyei Kultur�lis K�zpont a munkahelyem, de a sz�vem m�ly�n k�nyvt�ros maradtam…

Val�ban szerencs�snek �rzem magam, mert nekem a bet�, az �rott sz�, a k�nyv nem csak munkaeszk�z, nem csak az ismeretszerz�s egyik lehet�s�ge,  nem csak az  - egyre lyukasabb -mem�ri�m seg�deszk�ze, hanem sz�rakoz�s, kikapcsol�d�s, hobby.

A k�nyv sokszor tan�csad�m is: a legh�tk�znapibb esetekt�l – pl. mit f�zzek ma – de �letem neh�z perceiben is seg�tett d�nteni, tov�bbl�pni, megold�st tal�lni – �ppen Szab� Magda egyik k�nyve ir�ny�tott a k�nyvt�ros p�ly�ra.. Mondanom sem kell, hogy n�lunk otthon szinte minden�tt vannak k�nyvek �s �n szinte b�rhol tudok olvasni, ahol elegend� f�ny van hozz�: aut�ban, buszon, vonaton, fa tetej�n, meggymagoz�s, t�sztadagaszt�s  vagy ev�s k�zben (B�r err�l t�bben el�t�l�leg szoktak nyilatkozni). Amikor els� fiam sz�letett, a sz�l�szn� felh�borodottan utas�tott rendre, amikor vaj�d�s k�zben egy k�nyvet akartam el�venni: „ Itt sz�lni szoktak, nem olvasni!” felki�lt�ssal.

Mindezzel csak azt szeretn�m bizony�tani, hogy meg�talkodott olvas� vagyok, menthetetlen�l fert�z�tt, aki a sajtpap�rt�l kezdve mindent elolvas, ami bet�… �s sok�ig azt hittem, hogy az olvas�s tudom�nya, rutinja mindenkinek ugyan�gy megadatik, aki elv�gezte az �ltal�nos iskol�t.

Az els� megd�bbent� �lm�ny akkor �rt, amikor KRESZ-tanfolyamra j�rtam, a 80-as �vekben (akkor m�g k�telez�  volt elj�rni az el�ad�sokra) �s az oktat� kiadta a feladatot, hogy mindenki olvasson  fel egy tesztk�rd�st �s v�laszoljon r�. Megd�bbentett, hogy a k�zel �tven r�sztvev�b�l (szakk�z�piskol�st�l �lemedettebb  kor�akig) milyen  kevesen voltak k�pesek �rthet�en felolvasni a p�r sort, �s megv�laszolni a k�rd�st. Term�szetesen voltak k�zt�k olyanok, akik k�rt�k, hogy ne kelljen hangosan olvasni, de helyesen tudtak v�laszolni, nekik csak a „hangosan” volt a probl�ma.

Saj�t gyerekeim olvas�stanul�s�t figyelemmel k�s�rve (3 fi�, egy l�ny) volt alkalmam tapasztalni, hogy ez nem is olya egyszer� dolog, sz�mtalan  �sszetev�je van,  - azok a fr�nya bet�k lassan  �llnak �ssze szavakk�-,  �s keserves munka,  kitart�s, sok gyakorl�s kell, hogy  eljussanak az  �rdekes, izgalmas t�rt�netek �lvezet�hez. 

Tal�n �gy fogalmazhatn�m meg, hogy nekem az olvas�s annyira term�szetes, hogy r�m�lten gondolok arra, mi lenne, ha ezt az adom�nyt elvesz�thetem �s ugyan�gy sajn�lom  azokat, akik nem r�szes�lhetnek ebben az �r�mben, mintha testi fogyat�kosok lenn�nek,mintha valamelyik �rz�kszerv�k hi�nyozna. Lehet, hogy nem is tudj�k, mit vesz�tenek, de mint tudjuk, az olvas�s nem csak az irodalom �lvezet�t szolg�lja: napjainkban n�lk�l�zhetetlen a mindennapi �letben: szerz�d�sek, haszn�lati utas�t�sok, hivatalos iratok, k�rv�nyek vesznek k�r�l minket. Aki ezekkel nem tud elboldogulni,  h�tr�nyos, kiszolg�ltatott helyzetben van.

Hogy honnan t�madt a mai program �tlete? K�zel h�rom �ve egy  p�ly�zat�r� tanfolyamon mint projekt�tletet vetett�k fel a feln�ttkori olvas�sk�ptelens�g probl�m�j�t, sok mindent sz�mba vett�nk �s bevallom – egy ponton elakadtunk. Ki tal�lja meg azokat az embereket, akiket �rint a probl�ma? Hiszen �js�ghirdet�st hi�ba is adn�nk fel… �s k�nyvt�rba sem j�rnak. Csak a szem�lyes kapcsolat, a bizalom  �tj�n juthatunk el hozz�juk. M�g sz�mos k�rd�s felmer�lt, de nem akarok el�be szaladni a dolgoknak – mindenesetre a Nemzeti Civil Alapprogram t�mogat�sa lehet�v� tette, hogy most itt legy�nk, egy�tt keress�k a megold�st.

El�ad�inkt�l helyzetk�pet fogunk kapni arr�l, hogy mi  is a val�s�g, kiket �rint, milyen m�don az �rt� olvas�s hi�nya.

V�gezet�l csak annyit, hogy mit is v�rok az elk�vetkez� k�t napt�l, a m�helymunk�nkt�l?

Nem k�pzelem, hogy egyik pillanatr�l a m�sikra gy�keresen meg tudjuk v�ltoztatni a helyzetet. Azt is tudom, hogy az olvas�s-tan�t�snak megvannak a szakemberei, a  pedag�gusok, nem akarjuk elvenni az � kenyer�ket, s�t, m�g kritiz�lni sem akarunk. �s, ha eg�szen �szinte akarok lenni, meg kell  mondanom -  �s ezt a munkacsoportok vezet�ivel egyeztetve mondom – hogy val�j�ban nem tudjuk, hogy holnap d�lut�n milyen konkr�t eredm�nnyel  z�rjuk a programot. Nem hissz�k magunkr�l, hogy mi tudjuk a helyes megold�st – akkor nem kerest�k volna �n�ket.
Amit biztosan tudunk,
- hogy l�tezik egy probl�ma – az olvas�st haszn�lni nem tud�k magas sz�ma, - �s hol vannak  �k az uni�ban m�r alapkompetenci�nak tartott sz�m�t�g�pes ismeretek elsaj�t�t�s�t�l…
- hogy l�teznek civil szervezetek, amelyek minden int�zm�nyn�l k�zelebb tudnak ker�lni azokhoz, akiknek sz�ks�g�k van a seg�ts�gre, m�g ha nem is tudnak r�la
�s l�tezik a civil kur�zsi, az elk�telezetts�g, amely �n�ket is idehozta.

Rem�lem, hogy egy�tt siker�l megind�tanunk valamit, hiszen j� talajra hullva egy apr� magb�l is tereb�lyes fa  n�het. Ennek  rem�ny�ben k�v�nok magunknak eredm�nyes munk�t.

(Elhangzott a m�helymunka k�sz�nt�jek�nt, L�szl�n� Bauer N�r�t�l)